Egy új fecske
A cikk megjelent a SZÍNPAD 2024/2-es számában
Mint tudjuk, egy fecske nem csinál nyarat, valószínűleg még kettő sem, de mindenképpen biztató előjelnek vehetjük a második megjelenését. A SZÍNPAD 2023/1. számában írtam az „első fecskéről”, a Robe T11-es reflektoráról, most nagy örömömre felbukkant egy másik alternatíva is a klasszikus reflektorok kiváltására az Elation KL Profile FC „személyében”.
Manapság szerencsére zavarba ejtően sokfajta reflektor közül választhatunk, de mellettük továbbra is elérhetők a halogén fényforrással működők. Bár egy új beszerzésnél már egyre nagyobb kockázat ezeket választani, miután nem vehetjük biztosra, hogy az idők végezetéig rendelhetünk hozzájuk fényforrást. Ugyanakkor a Nemzeti Színházban szerzett, viszonylag friss tapasztalatok is azt erősítették meg bennem, hogy azt a felhasználói biztonságot, amit egy 2,5 kW-os Niethammer profil használata közben tapasztalunk, a „kiváltásukra” alkalmas LED-es reflektorokkal többnyire még mindig nem élhetjük meg.
Felhő gobó akció közben. Fotók: Simon Ottó
Paradox módon az új típusok sok csábító újdonságot kínálnak, de a „kötelező házi feladatot nem csinálják meg kiválóra”. Ezen azt értem, hogy színvisszaadásuk még mindig észlelhetően eltér az elődöktől, viszont a színhőmérséklet széles határok közötti változtathatósága inspiráló lehetőség. Ez persze a közönség számára rendszerint nem derül ki, és a „profik” is csak akkor tapasztalják meg igazán, ha a különféle rendszerű eszközök vegyesen vannak használatban azonos pozícióban. Néhány évig még biztosan elkísér bennünket a dilemma, hogy meddig szabad/érdemes használni az esetlegesen meglévő nívós halogén eszközeinket. A rájuk leselkedő két legnagyobb veszély a fenntarthatósághoz kapcsolódik, azaz a már említett fényforrás-utánpótláshoz és a nagyobb fogyasztáshoz. A harmadik vizsgálandó szempont már esztétikai-művészeti, és az a legnehezebben megragadható, hogy az előnyök és hátrányok mikor döntik el egyértelműen a kérdést, vagyis mikor lesz „szebb” a LED-ek fénye. És persze a legfontosabb, hogy a vágyaink, szándékaink mellett van-e anyagi forrás az átállás megvalósítására
Az Elation KL Profile megjelenése azért örvendetes, mert olyan alternatívát kínál, ami néhány éve még nem létezett. Egyrészt nem voltak olyan eszközök a piacon, amelyek alkalmasak lettek volna arra, hogy univerzális típusként szinte bármilyen világítási pozícióból, bármilyen feladatra használni tudjuk őket. Őszintén bevallva, erre a halogén elődök közül sem volt alkalmas a nagy többség, bár nálunk a kedvenc 1 Kw-os profil majdnem teljesíti ezt az elvárást. Sajnos azok a LED-es eszközök, amelyek megjelenésükben hasonlítottak valamelyik hagyományos elődre, vagy a fényminőségben, vagy a fókuszállítás valós tartományát illetően lényegesen elmaradtak az elvárásoktól. Az Elation külsejét tekintve nem próbál hasonlítani a hagyományos reflektorok egyikére sem, inkább egy mozgató kengyel nélküli robotlámpa jut az eszünkbe róla, tudásában viszont jórészt hozza, amit egy Fresnel, PC vagy egy Profil optikával ellátott eszköz nyújtani tud.
Alapfelszereltségét és nevét tekintve ez egy profil, 6–50 fokos zoom átfogással. Ekkora szögtartományra a jobb lencsés fényvetők is képesek, de a zoomok nem. A LED-es PC, Fresnel kiváltók közül sajnos még nem találkoztam olyan típussal, ami csak megközelítőleg tudott volna olyan szűk csóvát kibocsátani, mint amit az elődöktől megszoktunk és jogosan el is vártunk. Régi vesszőparipánk Kiss Zoltán (Husi) kollégámmal, hogy egy profil reflektor fényköre legyen szépen „elmosható”. Amennyiben ez lehetséges, akkor a PC-k által elért hatásról nem kell lemondanunk. Ehhez gyakran szükséges a tőlük megszokott fókuszátfogás is, de a legtöbb pozícióból nem akarunk 50 fokos fénykibocsátási szöggel világítani.
Az általunk tesztelt Elation optikája a kipróbálás alatt jól vizsgázott. A reflektor mindkét oldalán van egy-egy koncentrikus forgó gomb, amelyek segítségével egy bordás szíj közvetítésével tudjuk állítani a körnagyságot és a fókuszt. A második forgó tárcsa a belső fixálására szolgál, meghúzva meggátolja a lencse elállítódását. Ez a megoldás elsőre az ETC SF4-en megszokottra hasonlít, de nem azonos azzal. Mivel a kezelőszervek a reflektortest két oldalán vannak, biztos, hogy az állításnál mindkét kezünket használnunk kell, ami létrán állva nem feltétlen ideális. A négy darabos késkészlet képes a teljes letakarásra, ezért extrém szűk fénycsíkot is elő tudunk állítani a segítségével. Az optikai rendszert dicséri, hogy torzítás ilyenkor sem tapasztalható. Sajnos a fényvágó kések nagy mérete miatt háromszög alakú fénysugarat nem tudunk létrehozni. Ez olyan konkurens típusokkal sem lehetséges, ahol az egymással szemben lévő lemezek szintén azonos síkban vannak. Ennek az elrendezésnek az az előnye, hogy legalább két határolót éles fókusszal használhatunk, míg a másik kettő kicsit mosottabb kontúrt ad. Ha mind a négy lemez más síkban van, akkor lehetséges a háromszög alakú fény létrehozása, de például egy képkeretet megvilágítva annak minden oldala picit eltérő lesz, bármennyire is igyekszünk. A késkészlet az optikai szekcióval együtt manuálisan elforgatható, ahogy azt a profil reflektorok jelentős részénél megszoktuk. Ez a szolgáltatás hiányzott a Robe T11-nél.
A kések mellett leggyakrabban írisszel vagy gobóval módosítjuk a kilépő fénynyalábot. Az írisz alaptartozék, de a tesztelés során nem vettük észre, így nem is próbáltuk ki. A 6 fokos, legszűkebb fénycsóva mellett nem lesz rá szükség túl gyakran, de a lehetőség megnyugtató. A gobó szekció tekintetében az Elation más utat követ, mint a Robe. Ott több gobó és az üres állás közül választhatunk a pultról, de ezt külön kell megvásárolnunk, míg itt a kézzel berakható gobótartó és forgatóegység alaptartozék, 10 db üveg gobóval együtt. Tehát ha behelyezzük az egységet a reflektorba, a gobót csak újabb kézi beavatkozással távolíthatjuk el a fény útjából. A készlet véleményem szerint jól van összeállítva, színházi körülmények között jól használható. Üzletpolitikailag viszont nem érzem szerencsésnek, hogy ezt a szettet minden megvásárolt reflektorhoz megkapjuk, mert nem valószínű, hogy minden profilt gobóval szeretnénk használni, akár csak egy előadásban is. Természetesen a forgás sebessége és iránya szabályozható, és a gobó is indexálható, azaz forgatás után abban a pozícióban áll meg, ahogy azt a világítási programban rögzítettük.
Az Elation oldalnézetből
Koncentrikus forgó gombok a lencseállításhoz
Az optikai rendszer utolsó elemeként még meg kell említenem, hogy a tubus elején van színkeret-tartó, így szükség esetén lágyító előtétet-frostot használhatunk. Színfóliát viszont egy színkeverős reflektor esetében nem túl logikus használni, egyrészt, mert így elvesztjük az eszköz egyik legnagyobb előnyét, másrészt, hiába is ragaszkodnánk jól bevált fóliáinkhoz, a kapott hatás biztosan eltérne a megszokottól. Ennek oka könnyen belátható: a LED-es fényforrások fénye eltér a halogén izzókétól, és ez a fólián áthaladva is így marad. Az Elation fotometriai tulajdonságai közül a 92–93,5-es CRI színvisszaadási index egy korrekt, jónak mondható adat, bár nem rekorder. Sajnos, ez a mértékegység nem igazán írja le a valóságot. Így jogosan gondolhatjuk, hogy egy 70–80-as CRI-t produkáló eszközt inkább nem szeretnénk használni, de a 90 feletti érték sem garantálja, hogy az adott eszköz szinte azonosan viselkedik az etalonnal. Az elmúlt hetekben egy internetes fórumon valaki a mérhető adatok mellett érvelt, míg én inkább a személyes megítélés mellett álltam ki. Példának a CRI-t hoztam fel, mint szerintem tökéletlen mérési metódust. A gyakorlatban szinte mindig kiderül, hogy annak ellenére, hogy egy vizsgált eszköz hiába produkál 8–14 szín esetén egészen közeli világítási hatást, a használat közben mégis jelentősen eltér az előzetesen elvárttól. Emiatt mindenképpen próbáljunk ki bármiféle eszközt a beszerzés előtt. Persze, az eltérés leginkább akkor derül ki, amikor egymás mellett vizsgáljuk meg két reflektor hatását – mi is ezt tettük a teszt során. Homogén világítási park esetében ez már nem jelentős probléma.
Az Elation fénye a színhőmérséklet tekintetében 2400 és 8500 Kelvin között állítható, ami nagy szabadságot ad a világítástervezésnél. Így, hogy lehetőség van rá, az alap értéket a legtöbb világosító szerintem feljebb (3800–4000 Kelvin körülire) választaná. Az otthoni felhasználásra gyártott fényforrásoknál a 4000 Kelvines a semleges/neutrális jelzőt viseli, de szemre ezt már kellemetlenül „hidegnek” érezzük. A különféle színházi célú eszközöket vizsgálva a 4000 körüli érték tűnik fehérnek; a 3200 Kelvin a színházba szánt termékeknél picit álmosító, enervált, erőtlen.
A reflektor fényerejének meghatározása a széles színhőmérséklet-tartomány miatt nem egyszerű, egyrészt, mert a magasabb színhőmérsékletű fényt erősebbnek is érezzük, másrészt a különféle értékek létrehozásához eltérő mértekben világítanak a LED egység 5 színű komponensei. Az Elationban a hagyományos R, G, B mellett Mint (menta) és Amber (borostyán) színű fényből keverhetjük ki a kívánt színes vagy „fehér” fényt. A nekünk legjobban tetsző „fehér” kellően erős megvilágítást adott a termünkben, így más, közepesnél nem nagyobb intézményekben is jól használhatónak gondolom. A 10 000 lumenes katalógusadatot reálisnak ítéltük, ekkora fénykibocsátásra szükség is van, sőt, bizonyos esetekben némileg több sem lenne indokolatlan. A fényerőhöz szorosan hozzátartozik a hűtés és az abból származó zaj is, de szerencsére ilyet a vizsgálódás alatt nem tapasztaltunk. Fogyasztása a katalógus szerint 305 W, azaz a használatával kimutatható energia-megtakarításban reménykedhetünk.
Kollégám szereti maga kikeverni az előadásban használt színárnyalatokat, így elég nagy rutinnal rendelkezik ebben; ezért is lepett meg minket, hogy mielőtt az eszközt telepítettük volna a fénypultra, a sárga és árnyalatai nehezen voltak előcsalogathatók belőle. Második körben már a letöltött deviceot használtuk, és a telepített színmakrók között természetesen sárgát is találtunk. A színszámok szerint előhívott ajánlatok nagyjából megfeleltek annak, amit megszoktunk, tehát ízlés szerint használhatók, de ha színmakróból dolgozunk, akkor úgy vettük észre, hogy nem tudjuk módosítani azokat. Természetesen sokféle módon konfigurálhatjuk a reflektort, a felhasznált DMX csatornák száma 1 és 21 között lehet, a választott módtól függően. A CMY vagy az RGB színkeverés is lehetséges alternatíva.
A készülék hátulján a most már hagyományosnak tekinthető kijelző segíti a beállításokat és a címzést. A szintén kötelező forgó gomb segítségével állításnál pult nélkül is „beadhatjuk” a reflektort, ami szerintem nagyon hasznos és a reflektor- állítás idejét jelentősen lerövidítő szolgáltatás. A DMX jelet a szabványos 5 pontos XLR csatlakozón fogadja, és azon keresztül tudjuk tovább fűzni is. A 230 V-os Powercon csatlakozónál is biztosított ez a lehetőség. Extra a beépített Elation’s E-FLY™ rendszerű, kábel nélküli DMX vevő, ami a nem fixen telepített reflektoroknál különösen hasznos lehet. RJ 45-ös csatlakozó felületet nem tettek a lámpára, de ez ma még talán nem nagy hátrány. A szoftverfrissítéseket USB-csatlakozón keresztül végezhetjük el. Összességében minden igazán fontos dolgot megkap a felhasználó.
A bordásszíjas lencsemozgató mechanizmus
Az alap és az opcionális Fresnel lencse
Tehát ez egy korrekt, már jól használható eszköz, ami jócskán drágább egy halogén profilnál, de természetesen olcsóbb, mint egy mozgófejes változat. Azt hiszem, ez a köztes helyzet fogja meghatározni ennek a reflektornak és a hozzá hasonló termékeknek az üzleti sikerét. Mellettük szóló érv, hogy több hasznos szolgáltatást nyújtanak, mint a lassan eltűnő elődök, és már minden lényeges paraméterben elérték, sőt meg is haladták a halogén korszak átlagos színvonalát, csak a legjobbaktól maradnak el némileg. Viszont működtetésük, beállításuk továbbra is közvetlen emberi beavatkozást igényel, míg egy mozgófejes reflektort már csak karbantartásnál kell kézbe vennünk. Emellett egy variábilis eszköz 3-5 fix reflektort kiválthat. Az árkülönbség viszont nem ekkora.
Csatlakozó és kezelőfelület a reflektor hátulján
Tudtam, hogy a Thália Színházban lecserélték a nézőtéri pozíciókba telepített halogén profilokat, de azt nem, hogy ez szinte az összest érintette. Cikkem írásakor rá akartam kérdezni, hogy milyen arányban használják a hagyományos és az újabb technikát. A válasz teljesen logikus és érthető volt: azért döntöttek a profilok teljes megújítása mellett, mert ez lehetővé teszi, hogy jelentős mértékben csökkentsék az előadások bevilágításához szükséges időt. És mint tudjuk, az idő pénz! Ha előfordulnak olyan apróbb hibák, mint hogy egy díszletet nem teljesen pontosan építenek be, egy pozíciókönyvtár ellenőrzéssel, esetleges korrigálással akkor is hamar elvégezhetjük a feladatot. Főleg nem szükséges pusztán a világítás miatt átmenetileg beépíteni egy felvonás díszletét, majd utána beállni kezdésre. Így, aki megengedheti magának, a motorizált reflektorparkkal sok időt, élőmunkát és így pénzt takaríthat meg hosszabb távon – igaz, ehhez kezdetben nagyobb anyagi áldozatot kell hozni. Minden pozícióba természetesen nem lehet, sőt nem is célszerű mozgófejes eszközt telepíteni, így az Elation profilt a hagyományos reflektorok kiváltására mindenképpen érdemes figyelembe venni.
A felhasználók részéről üdvözlendő, hogy már legalább két hasonló termék elérhető a hazai piacon is. Ez ösztönzően hat a további fejlesztésekre, és az árszínvonalra is jótékony a hatása, azaz van esély, hogy az áruk tovább közeledjen a még kapható halogén elődökéhez.
Simon Ottó
Ha szeretnél értesülni szakmai híreinkről, cikkeinkről, képzéseinkről, csatlakozz Világítástechnika & Design – tervezés, trendek, újdonságok zárt Facebook csoportunkhoz, hogy első kézből értesülhess híreinkről és eseményeinkről!
